Die westdeutsch-ungarischen Beziehungen im Zeitalter der bipolaren Weltordnung (1947-1990) A magyar-nyugatnémet kapcsolatok a bipoláris világrend idején (1947-1990)

Andreas Schmidt-Schweizer

• Verlag: tredition
• Jahr: 2021
• ISBN:
  9783347367920
• Thema: Politics & International Relations
• Thema: Politics

Die hier vorliegende zweisprachige (deutsch-ungarisch) wissenschaftliche Abhandlung befasst sich mit den westdeutsch-ungarischen Beziehungen in den Jahren von 1947 bis 1990 und basiert auf langjährigen Forschungen des Verfassers zu diesem Thema. Im Mittelpunkt der Arbeit steht die Entwicklung der wirtschaftlichen, politischen und kulturellen Beziehungen, die in mehrere Phasen unterteilt wird. Als Hintergrund stellte der Verfasser das weltpolitische und blockinterne Geschehen sowie die - außenpolitisch relevanten - innenpolitischen Entwicklungen in beiden Ländern in Rechnung. Außerdem werden auch die Auswirkungen der "deutschen Frage" auf das westdeutsch-ungarische Verhältnis behandelt. Abschließend legt der Verfasser die spezifischen Interessenkonstellationen in beiden Staaten, die die Entwicklung dieser außergewöhnlichen Beziehungsgeschichte maßgeblich beeinflussten, dar.

Bevezető megjegyzések

A dolgozat bemutatja a magyar–nyugatnémet kétoldalú politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok – lépésről lépésre és gyakran egyenetlenül alakuló – történetét az 1947 és 1990 közötti időszakban. Ezt a vizsgált három területen végbemenő fejlődés jellegzetességei alapján több szakaszra oszthatjuk. A háttér megrajzolásánál utalunk a legfontosabb Magyarországot, illetve Nyugat-Németországot érintő világpolitikai és szövetségi rendszereken belüli fejleményekre, valamint a külpolitikai szempontból is releváns belpolitikai eseményekre. Megvizsgáljuk továbbá a „német kérdés“ hatását a magyar–nyugatnémet viszonyra.

A tárgyalt korszakban a magyar-nyugatnémet kapcsolatokat négy alapvető tényező határozta meg: 1. a második világháború után kialakult bipoláris világrend, illetve a keleti és nyugati tábor között feszülő ellentétek és konfliktusok. 2. Nyugat-Németország teljes politikai, gazdasági és katonai integrálása a nyugati világba és szövetségi rendszerekbe, valamint az – ezzel együtt járó – külpolitikai és külgazdasági igazodási kényszer. 3. A magyarországi politikai, kulturális, társadalmi és gazdasági rendszer szovjetizálása, valamint az ország bekebelezése a Szovjetunió által uralt ún. keleti blokkba, ill. Magyarország erősen korlátozott állami szuverenitása, és szűk külés belpolitikai mozgástere. 4. Németország állami kettészakadása és a két – különböző társadalmi-gazdasági rendszerű – német állam nyugati, illetve keleti tömbhöz való tartozása, valamint az ebből fakadó magyar–nyugatnémet–keletnémet háromszög konstellációja.

1. A hivatalos magyar-nyugatnémet kapcsolatok kezdetei (1947–1955)

1.1. Az első lépések

Az első kezdeményezések 1947–48-ban történtek a kapcsolatok felvételére,¹¹⁰ miután Magyarország és Németország között az államközi érintkezés 1944–45-ben a háború következtében megszakadt¹¹¹ és 1946-ban kb. 120000 magyarországi németet kitelepítettek Németország amerikai megszállási övezetébe.¹¹² 1947 júliusában a magyar kormány jegyzéket nyújtott át az amerikai katonai hatóságoknak, melyben kérelmezte, hogy konzulátust nyithasson Frankfurt am Mainban, amire az amerikaiak 1948 januárjában pozitív választ adtak. A konzulátus 1948 folyamán kezdte meg működését Németország nyugati megszállási övezeteiben. Eközben a nyugati szövetségesek Budapesten, a francia követségen megnyitották a „Németországi Szövetségi Főbizottság Budapesti Irodáját”.¹¹³ Ennek működéséhez a magyar kormány 1948 áprilisában járult hozzá. A két intézmény fő feladata az utazási ügyek intézése volt, így elsősorban a személyes érintkezések helyreállítására koncentráltak magán és hivatalos szinten.

A Német Szövetségi Köztársaság¹¹⁴ (NSZK) és a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) megalakulása (1949 májusa, illetve októbere) után a magyar kormány a Kelet-Berlinben létesített nagykövetségét bízta meg a magyar–nyugatnémet politikai kapcsolatok kézben tartásával is. Magyarországnak a Szövetséges Ellenőrző Bizottság fennállásáig (1947 szeptemberéig) nem volt önálló külpolitikája, 1948-tól pedig külügyi tevékenységét teljesen a szovjet külpolitikai kurzus szolgálatába állította. Budapest csak 1955-től kezdett érdemben foglalkozni politikailag a nyugatnémet relációval, miután az NSZK elnyerte (majdnem teljes) állami szuverenitását, és teljes mértékben integrálódott a nyugati szövetségi rendszerbe. Eközben a nyugatnémet kormány, amely 1951-ig semmilyen és 1955-ig is csak korlátozott külpolitikai cselekvőképességgel rendelkezett, alig fordított figyelmet a magyar–nyugatnémet politikai kapcsolatokra (lásd lentebb). A hivatalos bilaterális érintkezés ebben az időszakban a kereskedelemre korlátozódott.

1.2. A kereskedelmi kapcsolatok hivatalos újraindítása

A második világháború után két és fél évig csak szórványos, „fekete”, illetve nemhivatalos kereskedelmi tevékenység zajlott a nyugatnémetországi megszállási övezetek és Magyarország között.¹¹⁵ 1947 októberében az övezetek hatóságai és a magyar kormány fizetési megállapodást kötöttek egymással, 1948 augusztusában pedig kereskedelmi szerződést írtak alá. Miközben a nyugati szövetségesek a Magyarországgal folytatott kereskedelemmel elsősorban megszállási övezeteik élelmiszerellátását igyekeztek biztosítani, addig a magyar fél fő érdeke az volt, hogy a lakosság számára hiányzó iparcikkeket importáljon és beruházási javakat szerezzen az ipar újjáépítésére. Az NSZK 1949 májusában történt megalapítása végül lehetővé tette, hogy beinduljanak az államközi gazdasági kapcsolatok a két ország között.

1949 szeptemberében/októberében a nyugati szövetségesek képviselői tárgyaltak az 1949 augusztusában kikiáltott Magyar Népköztársaság delegáltjaival. (1949 novemberéig még illetékesek voltak a nyugatnémet külkereskedelmi ügyek intézésében.) A megbeszélések eredményeként a két fél aláírt egy jegyzőkönyvet az exportálni, illetve importálni kívánt árucsoportokról és árumennyiségekről. Ezzel a lépéssel – az ún. klíring rendszer¹¹⁶ alapján – elindulhatott a hivatalos árucsere Magyarország és az NSZK között. 1950 őszétől évente egy magyar–nyugatnémet vegyes bizottság keretében került sor a kereskedelmi tárgyalásokra, amelyek során a két fél termékcsoportok szerint megállapította az éves kereskedelmi kontingenseket. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében a magyar fél 1951-ben kereskedelmi irodát hozott létre Frankfurt am Mainban. Az a tény, hogy a nyugatnémet nagyipar¹¹⁷ és kormány 1953-tól – a kezdődő nyugatnémet „gazdasági csoda” idején¹¹⁸ – a Szovjetunió és a közép-kelet-európai országok irányában is a lehető leghatékonyabb gazdasági együttműködést igyekezett kialakítani,¹¹⁹ további lökést adott a magyar–nyugatnémet kereskedelemnek.

A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztésének indítékai a következő érdekkonstellációra vezethetők vissza: miközben (Nyugat-) Németország hagyományos érdeke az volt, hogy mezőgazdasági terményeit és élelmiszeripari termékeket, valamint nyersanyagokat importáljon, az ismét dinamikusan fejlődő iparának termékeit pedig exportálja, addig Magyarország igyekezett főleg mezőgazdasági terményeit és termékeit¹²⁰ és bizonyos ásványkincseket (pl. bauxit), nyersanyagokat exportálni, valamint iparcikkeket és beruházási javakat importálni. Utóbbiakra az 1950-es évek elejétől az erőltetett iparosítás miatt nagy szükség mutatkozott az országban. Ráadásul a magyar fél eminens érdeke volt az is, hogy a külkereskedelem révén korszerű „nyugati” technológiát szerezzen be a gazdaság modernizálására, mert a szocialista országokból, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) keretében ez a törekvés megoldhatatlannak bizonyult.¹²¹ Nyilvánvaló, hogy a két ország érdekeltsége gazdasági téren különböző mértékű volt. Magyarország számára a kétoldalú kereskedelem mennyiségi szempontból kezdettől fogva jóval fontosabb volt, mint az NSZK számára: Magyarország részesedése az NSZK összes kereskedelemi forgalmából az 1950-es évek első felében jóval kisebb volt (kb. 1%), mint fordítva (5%). Ezen kívül Magyarország számára az NSZK-val való kereskedelem minőségi szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bírt: más kapitalista országokkal összevetve a nyugatnémet termékek minősége nemcsak jobb volt, de ára is alacsonyabb, szállítási határideje pedig rövidebb.¹²²

A kölcsönös érdek, valamint a hivatalos kereskedelmi kapcsolatok létesítése ellenére a magyar–nyugatnémet kereskedelem volumene az 1950-es évek első felében szinte minimális volt.¹²³ Ennek hátterében nemcsak az a körülmény húzódott meg, hogy a második világháború következtében a hagyományos piacok összeomlottak, hanem az a tény is, hogy a gazdasági rendszerek – a (sztálini) terv- illetve a nyugati piacgazdaság – nem voltak kompatibilisek egymással. A magyar külkereskedelem prioritásai ráadásul alapvetően megváltoztak: az 1940-es évek második felétől a magyar külkereskedelem egyre inkább alárendelődött a szovjet birodalmi érdekeknek, a Szovjetunió pedig Magyarország első számú kereskedelmi partnere lett.

1950-ben az NSZK csak 102 millió nyugatnémet márka (DM) értékben importált árut Magyarországról és 132 millió DM értékben exportált cikkeket oda. Ez a csekély volumen a következő három évben – a koreai háború, illetve a „keleti tömb” országai ellen folytatott nyugati bojkott miatt – még alacsonyabb szintre zuhant: 1951-ben a nyugatnémet import már csak 82 millió, az export 73 millió DM-re rúgott, 1952-ben ugyanezen értékek: 61, illetve 65 millió DM, 1953-ban pedig 45, illetve 68 millió DM volt.¹²⁴ Csak az 1954–55-ös világpolitikai enyhülés hatására kezdett újra erősödni a kétoldalú kereskedelem. 1955-re ismét megközelítette az 1950-es szintet: 1954-ben a nyugatnémet import elérte a 66 millió, az export a 99 millió nyugatnémet márkát, s rá egy évre is tovább nőtt a kereskedelmi forgalom (87 millió, illetve 146 millió DM). Miután 1955 októberében fizetési megállapodás jött létre a két ország között...

Inhaltsverzeichnis

• Cover
• Titelblatt
• Urheberrechte
• Inhaltsverzeichnis
• Tartalomjegyzék
• Vorwort
• Előszó
• German
• Hungarian